Game from Wide Screen
Image default
PlayStation Tesztek

TESZT: Spirit of the North: Enhanced Edition

Művészi indie kaland, mely sajnos a játszhatóságot mellőzi.

Megfigyeltétek, hogy mostanában hogy megszaporodtak a rókás játékok? Nem, Crash Bandicoot nem róka. Ráadásul nem is az efféle mainstream, platformjátékokra gondolok (hiszen arra legjobb példa a Super Lucky’s Tale), hanem a művészibb interpretációkra, amelyek kis indie stúdióktól érkeznek. Ott van a The First Tree, a Seasons After Fall és várhatóan jövőre érkezik az Endling – Extinction is Forever. Azt már tényleg csak lábjegyzetként rakom ide, hogy olyan nagyobb, szintén művészi vénával megáldott címekben is fontos szerephez jutnak a vörös bundás állatok, mint a Ghost of Tsushima, vagy a Rime.

Cikkünk tárgya, a Spirit of the North is bőven beleillik a sorba. A játék nem új, tavaly ilyenkor jelent meg egy kétfős (ha a zeneszerzőt is számoljuk, akkor három) indie csapattól, az Infuse Studio-tól. Kezdettől fogva ott volt a pótlandók listáján nálam, de valahogy sosem akaródzott sor kerülni rá, a nagy hajtásban mindig jött valami más. A srácok viszont úgy gondolták, hogy egy év távlatából kiadnak egy felújított kiadást PS5-re, így már mivel másodjára jött szembe nem hagyhattam ki.

A készítők előtt olyan példaképek lebeghettek, mint a Journey, az Abzu vagy az akár már említett Rime. A Spirit of the North ugyanis egy nyugis játék. Nincsenek benne akció részek, nincs szigorúan vett sztori, dialógusok meg pláne nem. Egy rókát irányítunk a festői szépségű Izlandon és néha logikai feladatokat kell megoldanunk a továbbjutás érdekében. Merthogy mondanivalója, tanulsága van azért a történetnek, de mivel egy kb. négyórás kalandról van szó, erről nem sokat szeretnénk elárulni, maradjon inkább megélt meglepetés.

Játékmechanikát tekintve tudunk ugrani, illetve ahogy haladunk előre kapunk egyre jobb képességeket. Állandó társunk egy szellem róka folyamatosan velünk lesz utunk során, sőt rengeteg dologban a segítségünkre is lesz. Amellett hogy az utat mutatja, gyakran őt is kell majd irányítanunk, lesznek olyan helyek, amelyeket csak általa tudunk majd elérni. A logikai feladatok nem túl bonyolultak, kis fejtöréssel mindenre rá lehet jönni, viszont a nagyobbik gond, hogy a készítők viszont semmilyen segítséget nem adtak a játékosnak. Természetesen nem egy sokelemű tutorialt hiányolok, vagy egy gombnyomásra magát lejátszó játékot, viszont látszik hogy kezdők a srácok, mert nem annyira tudják ügyesen vezetni a játékost. Néha ugyanis szimplán fogalmunk sincs, hogy mit is kellene csinálni, és próba-szerencse alapon lehet csak rájönni, hogy miképp tudunk továbbjutni. Egy-egy jól elhelyezett hint életet tud menteni ilyen esetben.

A másik gond az irányítás, ami (sajnos nem tudok kertelni) egyszerűen borzalmas. Például ha nem állunk pontosan oda azokhoz a pontokhoz, ahol feladatunk van, akkor egyszerűen nem tudjuk azt végrehajtani. De már a szimpla navigáció is gondot okoz, lépten-nyomon elakadhatunk tereptárgyakban, gyakran nem sikerül valahová felugrani, továbbá néha láthatatlan falak akadályozzák a továbbhaladást, “erre ne menj” sugallattal. Pedig a legfontosabb tanulság, hogy az ilyen művész játékoknál pont az irányítás az egyik legfontosabb dolog. Ha már az rendben van és élvezetes, akkor az ember rengeteg időt szívesen eltölt a készítők által megálmodott virtuális világban úgy, hogy a feladatra nem is koncentrál, mert egyszerűen csak azt élvezi, hogy össze-vissza rohangálhat.

Sajnos ez az önfeledt “ámokfutás” más szempontból sem indokolt, ugyanis a játék grafikája nem túl szép. Amellett, hogy a látvány tud hangulatos lenni, sajnos azt kell mondjam, hogy az assetek minősége javarészt kiábrándító, ami azért különösen csalódás, mert egy PS5 játékról beszélünk (még ha indie vonalon is). Megkockáztatom, hogy PS4-en is láttunk már ettől szebbet, jobbat. Hogy ha még hozzávesszük, hogy egy felújított kiadásról van szó, akkor sajnos rossz irányba fog görbülni a szánk.

VÉGSZÓ

Sajnos a végső konklúzió az, hogy a játék inkább csalódás volt, sem mint kellemes kikapcsolódás. A grafika gyengesége még megbocsátható volna és a feladatok repetitivitása miatt sem dől kardjába senki, ha minden más rendben van. Azonban az, hogy az alap játékmechanika és az irányítás nincs rendben, sajnos rövid úton megöli az élményt. A felújított változatban a játékmenet semmit sem változott, így aki már játszotta a Spirit of the Northot korábban, annak nincs értelme újra megvenni. Hogy kinek igen? Akiket nem riasztott el a negatívabb kritika. Nem rossz játékról beszélünk, hanem csak egy erős közepesről. Mindenképpen érdemes megvárni egy leárazást.

Még több a témában...

A Sony bejegyezte a PlayStation Experience végjegyét!

Héja Szabolcs

[E3 2021] Ez történt az idei Ubisoft Forward keretei között

Héja Szabolcs

Mit tudhattunk meg a titokzatos Elden Ring kapcsán?

Héja Szabolcs