Game from Wide Screen
Image default
PlayStation Tesztek

TESZT: Ratchet&Clank: Rift Apart

Már elöljáróban elmondható, hogy zseniálisra sikerült az Insomniac új alkotása.

Ha mondhatjuk úgy, egészen zűrösen alakul ez a generációsváltás. A PlayStation 5-re ugyan érkeztek exkluzív játékok, mint például a Demon’s Souls újrakevert változata, azonban a legtöbb helyen még a mai napig nagy készlethiány van belőle. Az Xbox egy kicsit elbaltázta a rajtot, hiszen a nagy érkezőjük, a Halo Infinite legjobb esetben csak idén teszi majd tiszteletét. A mostanában felröppent pletykák alapján viszont már nem is kell rá olyan sokat várnunk…

Hangulatos robotkaland

Az idei év a PlayStation szempontjából viszont egészen erősnek ígérkezik, hiszen nem is olyan régen már lecsaphattunk a Returnal-ra, amely ugyan elképesztően nehéz, azonban minimum annyira szórakoztató is.

Így júniusban érkezik a következő nagyobb hal is pár nap múlva a PlayStation kínálatába, ami az előbb említett alkotáshoz hasonlóan szintén csak PS5 konzolokon lesz elérhető. A Ratchet&Clank: Rift Apart már a tavalyi bemutatóján is egészen elképesztően nézett ki. A God of War következő része és a Horizon Forbidden West PS4-es megerősítése miatt könnyen lehet, hogy bizony ez lesz a legszebb cím egy ideig.

Még ennek a mesés világnak is jól áll az a rengeteg pixel és az a technológiai előny, amit a PS5 nyújtott számunkra. Nem kertelünk, már az elején ki kell jelenteni, hogy az Insomniac megint egy remekművet tudott összehozni és nagy eséllyel ez az alkotás is elképesztően jó eladásokat fog összehozni még a PS5-ös gépek jelenlegi alacsonyabb számával is.

A Róka és a Robot

Ha valaki esetlegesen még nem ismerné a párost, Ratchet a Lombax róka szerű ellenálló és Clank hű segédje a mindig mindent tudó robot. Kisebb problémába keveredtek, ugyanis eljutott az egyik legfőbb ellenségükhöz Nefarious professzorhoz egy Clank által épített dimenzionátor, aminek az a kellemetlen tulajdonsága van, hogy az alternatív univerzumok között nyit kapukat, amelyeken aztán szabadon lehet átjárni. Természetesen ez is egy picit elromlott, így több dimenzió elkezdett összeomlani, hiszen mint tudhatjuk, semmi sem lehet tökéletes.

Itt mutatkozott be a játék és vele együtt a PS5 egyik legnagyobb előnye, hiszen az SSD elképesztő sebessége miatt nem is igazán kell néznünk töltőképernyőket. Főleg nem akkor, amikor egy repedésen húzzuk át magunkat. A töltést ilyenkor meg tudja oldani nyers erőből, amely annyira gyors, észre sem vesszük. Valami elképesztően jól tud ez kinézni, hiszen az egyik pillanatban még itt vagyunk, míg a másikban már felhúztuk magunkat valami tetejére és onnan láthatjuk az ellenfeleket.

Kinézetre csillagos ötös!

Grafikai szempontból tényleg csak az állunkat kerestük. Tisztán látszik, itt nem kellett semmiféle kompromisszumot kötniük a fejlesztőknek (mármint természetesen kisebbeket igen, de csak igazán picit volt megkötve a kezük). A hardver adta lehetőségek miatt olyan világokat tudtak létrehozni, hogy azt mindenkinek látnia kell. Az embernek olyan érzése van, hogy egyszer csak belecsöppent egy Pixar rajzfilmbe. Igen, talán ez a legtalálóbb kifejezés rá. Pontosan úgy néz ki, mintha a nagyra becsült Pixar művek életre keltek volna.

Az alkotók dicséretére szóljon, hogy az apró részletek is ilyen odaadással vannak összerakva. Itt tényleg nem lehet azt mondani, hogy bizonyos területek kevesebb szeretetet kaptak, mint a gyakrabban látott placcok. Elképesztően jó látni, ahogy Ratchet és Rivet bundája meg van animálva és fújja azt a szél, főleg amikor egy elképesztő sebességű bogár hátán utaznak. Ez tényleg nagy adrenalint tud adni az embernek és koncentrációra készteti.

A fegyverek szava

A harcrendszerbe az előző résszel szemben olyan nagy változás nem történt. Lettek természetesen új fegyvereink, amelyekkel szabadon pusztíthatjuk az ellenfeleinket. Ezek közül mind egyedi és mind nagyon jól néz ki tüzelés közben is. A legnagyobb dolog azonban az, hogy természetesen ez már megkapta a PS5 adaptív ravaszainak a kezelését. Minden stukker nemcsak egyedien néz ki, hanem teljesen egyedinek érződik is. A ravasz meghúzásakor más-más érzetet ad a shotgun, mint egy plazma pusztító. Elképesztően sokat tud adni ez a játékélményhez, főleg egy ilyen intenzív alkotásnál. Szerencsére lehet állítani ezeknek az érzékenységét, ugyanis az alapbeállítás már szinte egy picit soknak érződött. 

Néha úgy felkeményítette a ravaszt, hogy féltettem a DualSense-t. Ezen kívül azonban itt is minden rendben van. A nehézség természetesen skálázható és megjelenésre elérhető lesz majd még egy könnyebb fok, azoknak, akik tényleg csak a kalandon szeretnénk gyorsan végigfutni. Nem egy Returnal-ról beszélünk, na. Az viszont szintén egy kisebb pozitívumként élhető meg, hogy ez az alkotás is elkezdett egy picit közelíteni a Sony többi történetközpontú címe felé, látszik az Insomniac Spider-Man táján szerzett tapasztalata.

A történetet csak pár szóval szeretném közelebbről érinteni. Alapvetően azt kell mondani, hogy nem rossz. Nem is annyira kiemelkedő, mint a játék többi aspektusa, azonban arra bőven elég, hogy fenntartsa az érdeklődést a sztori folyamán. Sőt, talán a mostanában látott címek mellett mondhatjuk azt, hogy az átlagon bőven felüli. A játék szerintem talán legjobb része azonban a látványvilág és a művészi megvalósítás volt. Annyira jól sikerültek a bolygók és velük együtt a különböző helyszínek, hogy már csak ezek alapján is jár egy nagy-nagy csillagos ötös az egész Insomniac stúdiónak. 

Nem panaszkodik, csak dolgozik

Változatos az egész, egy picit sem fullad unalomba ami elképesztően ritka dolog. Kiemelve egy picike részletet, a kalózokkal való harc és az ottani feladatok, továbbá a megalkotott környezet annyira egyben vannak, hogy már csak az is elbírna egy külön játékot. Igazán el tudnék viselni a jövőben egy olyan kiegészítőt az alkotáshoz, ami ezeknek a fosztogatóknak a történetét meséli el részletesebben és kibontottabban.

A teljesítmény szempontjából sem érheti szó a ház elejét. Mind a Performance mód, mind a valóságos üzemmód elképesztően jól néznek ki. Külön öröm, hogy a stabil 60 FPS-es képfrissítés mellett sem kellett lemondanunk a Ray-Tracing adta látványról. Nem tapasztaltam nagyobb röccenéseket még a legélesebb tűzharcokban sem.

Azokból viszont van rengeteg és nagyon is szórakoztatóak. Sokszor az ember csak „beleesik” a harcba és annyi ellenfél ront rá, hogy csak kapkodja a fejét ki pontosan hol van. Nincsen ezzel probléma, hiszen minden ellen van hatásos fegyverünk és legtöbbször még lőszerből is van elég. Előfordul néha azonban az is, hogy egyszerűen kifogyunk, vagy túl kevés lesz az életünk. Nincsen más dolgunk, mint keresni egy pár ládát és szétverni azokat, így valószínűleg egyből kapunk mindent, ami szükséges.

Hallhatóan jó

A hangokat is meg kell dicsérni, hiszen azok is igazán rendben vannak. A szinkron igazából minden helyen eltalált, nagyon hangulatos lesz tőle az egész. A kedvencem Pierre a kalóz volt, aki mind a francia akcentust, mind a tengerek fosztogatóitól megszokott beszédet nagyon szépen hozta. A hangeffektek, a lövések és így a 3D hangzás is igazából akkor tud rendesen kidomborulni, ha fülhallgató használatával látunk neki. 

Nem kell félni, hogy nem lesz vele kompatibilis. A Sony gondolt mindenre és a hangzást a PS5 hardvere állítja elő, nekünk az egyetlen dolgunk csak az, hogy bedugjuk a fejhallgatót és engedélyezzük a 3D hangzást. Azt kell hogy mondjam, teljesen megéri. Így tud ez a játék is igazán kibontakozni.

Nem igazán találkoztam benne olyan hibával, amely ne lenne nagyon könnyen és gyorsan orvosolható. Itt is néha megfigyelhető az, ha az ellenség egy nagyobb robbanás, vagy valami véletlen során egy olyan helyre kerülne, amit az Istennek sem tudunk elérni, akkor sajnos nem tudjuk megölni. Ez pedig azt jelenti, hogy a továbbmenetelhez szükséges valamelyik követelményt nem tudjuk majd teljesíteni, mert azokat a zóna teljes kitisztítása tudja majd csak feloldani. 

Reméljük, megjelenéskor már ezeknek nem lesznek benne és amúgy is olyan ritkán fordulnak elő, hogy a játékos nehezen találkozna velük a végigjátszás során. Ilyenkor sem kell pánikba esni, gyorsan vissza tudjuk tölteni az előző mentéspontot és lekaszabolni azt a pár ellenséget. Az SSD sebessége és a gyakori mentés miatt ez sem fog olyan komolyabb fejfájást okozni.

VÉGSZÓ

Az egyetlen kérdés talán már csak az maradt a végére, hogy akkor pontosan milyen játék is az új Ratchet&Clank? Alapvetően nagyon sok tesztben nehezen tudom ezt a kérdést megválaszolni. Rengetegszer próbálok a jobb felé húzni, azonban sokszor előfordul az is, hogy sajnos túl sok a rossz dolog ahhoz, hogy alapvetően pozitív legyen a vélemény róla. Ebben az esetben azonban a legkisebb mértékben sincs ilyen gond. 

A Ratchet&Clank: Rift Apart egy zseniális alkotás lett. Az Insomniac nagyon odatette magát és a játék minden elemében olyat tudott alkotni, ami egészen biztosan leköti az embert a képernyő előtt. A PS5 összes képességét szépen kihasználták így szinte sok helyen egy technikai bemutatót is láthatunk. A karakterek élettel telik, a történet egészen jó, a grafika és a játékmenet zseniálisak. A hangok a 3D hangzás felhasználásával szinte elrabolnak és benne tartanak abban a világban. Ha pontoznánk, valahogy ez lenne a stabilan 9 pont megtestesítője. Mindenkinek bátran ajánlom, hogy próbálja ki, aki rendelkezik PS5-tel. A Horizon megjelenéséig valószínűleg nem lesz ennek a kalandnak párja a PlayStation konzolokon.

Még több a témában...

A Sony bejegyezte a PlayStation Experience végjegyét!

Héja Szabolcs

[E3 2021] Ez történt az idei Ubisoft Forward keretei között

Héja Szabolcs

Mit tudhattunk meg a titokzatos Elden Ring kapcsán?

Héja Szabolcs