Game from Wide Screen
Image default
PC PlayStation Tesztek Xbox

TESZT: Outriders

Egészen kellemeset csalódtunk a People Can Fly legújabb alkotásában, amely a Game Pass keretei között is elérhető.

Mi is az az Outriders?

A lengyel People Can Fly hatalmas fába vágta a fejszéjét, ugyanis egy eddig tőlük még nem látott méretű játékot fejlesztettek most, ami azért egészen sok helyen meg is látszik a végleges alkotáson. Honnan is lehetnek ők ismerősek? A lengyel srácoknak köszönhetjük többek között az extrém gyors Bulletstorm-ot és a kicsit lassabb és sokkal taktikusabb Gears of War : Judgement-tet is. Ezeket jól jegyezzük majd meg, hiszen a folytatásban még fontos szerepe lesz a régebbi munkáiknak. Kisebb spoilert elsütve egészen sok helyen vissza fognak köszönni az általuk ezekben a művekben szerezett tapasztalatok. Nagyon jól sikerült az időzítés is, hiszen a nagy ínség miatt klasszisokkal jobban fogyott, mint amúgy tette volna, ráadásul nem is lett rossz alkotás.

Na de térjünk a lényegre, mi is az az Outriders? A Föld elpusztult, hiszen az emberek nem igazán tiszteltek semmit, nem tudtak együttműködni és a legkisebb mértékben sem voltak figyelemmel a környezetre. Az emberiség utolsó reménye, két pionírhajó elindult egy távoli bolygóra, hogy új otthont keressen számunkra. Rosszul indult ez az utazás, hiszen még meg sem érkeztek a célhoz, már az egyik sajnos elpusztult. Kevés remény maradt, de az Outriderek mindent megoldanak és nagyon ígéretes az a bolygó. Legalább is először mindenképpen annak tűnt, aztán ahogy lenni szokott a későbbiek folyamán kiderült, nem is annyira paradicsomi ez a táj, mint ahogyan azt hitték az indulás előtt.

Minden kezdet nehéz…

Az elején már sajnos egy problémával kell kezdeni, ugyanis emellett nem lehet egyszerűen elmenni. Ínséges időket élünk a játékok szempontjából és örülni tudunk így minden egyes kis cseppnek amivel egy kicsit ki tudunk kapcsolódni. Az Outriders ennek az űrnek szinte pontosan a közepébe érkezett és rengeteg érdeklődőt sikerült így bevonzania. Ráadásul kicsivel megjelenés előtt az is kiderült, hogy a Microsoft bizony ezt is felveszi megjelenése napján a Game Pass előfizetésének kínálatába. Ez a megnövekedett kereslet mondhatjuk úgy, hogy váratlanul érte a kiadót és hatalmas problémába ütköztek. Valaki ugyanis kitalálta, hogy hiába nem szeretnéd mással megosztani az élményedet és vágnál neki egyedül a kalandnak, nincsen lehetőséged erre a szerverekhez kapcsolódás nélkül. Ez azért jelentett bajt, mert egyszerűen nem bírták ezt a terhelést. Csütörtökön még egészen jól működtek, aztán jött a hétvége és alig lehetett kapcsolódni. Legtöbbször a kezdőképernyőn sem lehetett átjutni.

Persze ez csak a rajtkor probléma és jövőhétre valószínűleg konszolidálódni fog a helyzet és sokkal egyszerűbb lesz játszani, de rengeteg dühös rajongót sikerült így csinálnia a Square Enix-nek. Már-már ott jártam én is, hogy nem tudom befejezni a tesztet, mivel akár órákat ülve a bejelentkezés képernyője előtt sem sikerült haladni egyről a kettőre és működésre bírni. Azt már ne is említsük meg, hogy bizony sokszor az akció kellős közepén érezte úgy, hogy nem csatlakozik a szerverhez és ezért sürgősen ki kell dobnia a küldetésből. Ezt a problémát letudva végre a szemünk elé varázsolódik maga az alkotás. Itt ér minket a második nagyobb sokk. Nem igazán tudtam hova tenni, azt amit láttam. Helyenként tényleg nagyon szép a grafika és olyan pillanatokat is sikerült elkapni, ahol bizony megálltam egy-egy pillanatra és csodáltam a tájat. A fejlesztők kreativitására bizony csillagos ötöst kell adni, nagyon ötletesek és jók a környezeti megvalósítások. A fények is egészen szemkápráztatóak tudnak lenni bizonyos körülmények között. 

Hát a grafikával mi lesz?

Sajnos azonban sok textúra, tereptárgy és karakter nem igazán idézi az új generációt. A legrosszabb élmény egy vulkánban ért, ahol bizony a láva egészen siralmasan nézett ki. Nem köpködni szeretném a játékot, de sajnos több helyen is szinte az Xbox 360-as grafikát idézi a dolog. Előfordul olyan is, hogy konkrétan túlságosan korán vágják meg a jelenetet és az egyik pillanatban még harcolunk majd rá a következőben már a táborban melegszünk a legnagyobb békében, vagy éppen temetünk el valakit. Meg kell dicsérni őket azért is, mert Xbox Series X-en nagyon stabil volt az alkotás. A legnagyobb harc közben sem esett be a képfrissítés sebessége és tökéletesen élvezhető maradt a játék egészét nézve is. A karakteranimációk azonban már megint egy picit nagy falatnak ígérkeztek. Néhány már-már egészen jól viselkedik, azonban vannak nagyon gyenge alakítások is (természetesen nem szabad várni The Last of Us Part II szintű dolgokat, de lényegesen jobbak az év elején tesztelt Werewolf: The Apocalpyse-nél). Ilyen pályán mozog még a környezettel való interakció. Szintén sajnos tényleg az Xbox 360-as időkben megszokott dolgokat idézik. Az ember elér egy szint végére és el kell tolnia egy kocsit vagy szétlőnie a képességével egy akadályt.

A hangokkal nincs olyan nagy probléma. Férfi főszereplőnk orgánuma egészen hozzá tud nőni a fülünkhöz és természetes érzést tud nyújtani a hallgatása akár hosszabb időn keresztül is. A környezeti zajok is nagyjából rendben vannak, természetesen itt is van egy-két eset, amikor valamilyen csoda miatt nem halljuk a vihar zaját majd rá két lépessel arrébb arcba vág minket a szél süvítése. Sok helyen merít és hasonlít nagy elődökre, hiszen konstans tudunk olyan dolgokat felfedezni, amelyeket már valószínűleg hallottunk például a Mass Effect játékok valamelyikében. Kicsit ilyennek éreztem a történet során mellénk szegülő tudóst is, aki a világról alkotott képével, viselkedésével és az információk osztogatásával nagyon hasonlít a fent felsorolt sorozatból Mordin Solus-ra. Az egész történet is egy kicsit a Mass Effect Andromeda szálát idézi.

Na milyen is az a történet…

Ha már itt járunk a sztori szempontjából is egy egészen erős kettősséget kell megfigyelnünk. Nagyon jól kezdődik a cselekmény, ezt már megfigyelhettük amúgy a demoban is, ugyanis egy egészen érdekes résznél lett az elvágva. Nagyon vártam a folytatását de sajnos egy kicsit csalódnom kellett. Az ezek után következő rész sokkal sekélyesebb volt és az emberben néha már-már az unalom érzését keltette. Nagyon sajnáltam, hogy ez az érdekes szál ennyire lapos és érdektelen lesz a játék maradék részében, aztán egyszer egy kicsit talán a felén túl annyira összekapta magát az egész, hogy alig tudtam letenni. Elkezdett érdekelni és én is fel szerettem volna a kis csapattal fedezni ezt az új bolygót számunkra. Vadásztam a sok feljegyezést, hiszen nagyon izgalmas a lore és szerettem volna végre felgöngyölíteni a szálat és megtudni, mi is lehet a titokzatos jel hátterében. Sokkal érdekesebb és jobb lett ettől, nagyot tudott dobni az egész megítélésén is. Tipikusan olyan alkotás ez, hogy ne adjuk fel és tartsunk ki a végéig, hiszen többszörösen is meg fog térülni. A mellékküldetések viszont sajnos sokszor nem adnak túl sokat az egészhez, közel sincs ez a része annyira kidolgozva, mint mondjuk a The Witcher 3-nál.

Ha már játékbeli hasonlóságok, nem hagyhatjuk ki a harcrendszert sem. Alapvetően egy looter-shooter műfajú alkotásról beszélhetünk, ami kis részben a fedezékrendszerre épít és különböző képességekkel tudunk operálni, hiszen többek vagyunk mi, mint egyszerű emberek. Ezek nagyon hasznosak tudnak lenni a játékban, hiszen ahogy lépkedünk a világok szintjei között, úgy tud egyre nehezebb lenni a harc és úgy tudunk egyre értékesebb felszerelést varázsolni magunknak. Itt térjünk vissza a bevezetőben említett régebbi munkákra. A harc szinte teljes egészében a Bulletstrom-ot idézi. Nagyon magas hőfokon pörög és rengeteg akciót tartogat számunkra. Tetten érhető azonban a másik nagy mű, a Gears of War is. Ugyan itt közel sincsen annyira nagy jelentősége a fedezékrendszernek, hiszen nem is nagyon használjuk azt talán pár töltés közben, ha olyan karakterrel vagyunk. Megfigyelhető a párhuzam az ellenségeik fajtáiban is. Nagyon-nagyon emlékeztet a Judgement-ben látottakhoz. Ezzel nincs is probléma, hiszen egészen remekül működik ez is. Van egy egészen kiterjedt képességfánk is, amelyet szabadon fejlesztgethetünk és rengeteg passzív képességgel tudja megdobni a karakterünket. Vannak ilyenekből aktívak is, amelyek azonban sokkal kisebb számban fordulnak csak elő karakterenként más kiosztással.

VÉGSZÓ

Ismét csak feltenném a kérdést, milyen játék is ez az Outriders? A válasz pedig az, hogy én sem pontosan tudom. Nagyobb hibák nem fordultak elő a végigjátszás során, persze a fentebb említett dolog még valószínűleg a hétvégén is élni fog, miszerint nem igazán tudunk belépni és játszani, ha a szerverek éppen telítődve vannak. A történet szempontjából jól indul majd egy kisebb belassulással találkozhatunk, aztán ismét sokkal ígéretesebbre vált az egész. A grafika megint kicsit véleményes, hiszen helyenként el tud az ember merülni a művészi megvalósításban, viszont másik helyen meg az egész úgy néz ki, mintha a naptárat most fordítottuk volna át a 2007-es évre. Játékmenetben igazából nagyobb hibákat nem lehet találni, a fedezékrendszer egészen hasonlít a Gears of War-ban látottakhoz, bár sokkal kevésbé fontos itt. Összességében a vegyes érzések bennem inkább egy picit a pozitív irányba mentek el, hiszen nem egy rossz alkotás ez és szerencséjére jelenleg nem is kell nagyon versenyeznie senkivel, ráadásul a sztori és a lore elviszi a hátán az egészet. A Game Pass kínálatában is megtalálható, tehát ha valaki bírta a Mass Effectet és szeretne egy picit hasonló művet játszani bemelegítésként a Mass Effect Legendary Edition érkezéséig, az nyugodt szívvel indítsa el a lengyel srácok legújabb alkotását. Kisebb hibái ellenére egy csodálatos új világot hoz el számunkra, amelyben nagyon könnyű elveszni.

Még több a témában...

A Sony bejegyezte a PlayStation Experience végjegyét!

Héja Szabolcs

Idén érezik a Guardians of the Galaxy játék!

Héja Szabolcs

[E3 2021] Egyszerűen fenomenális volt az Xbox műsora!

Héja Szabolcs