Game from Wide Screen
Image default
PC PlayStation Tesztek Xbox

TESZT: Immortals Fenyx Rising

Új hős születik.

Az Immortals: Fenyx Rising lényegében a semmiből tört elő a nyár folyamán, ugyanis a projekt még 2018-ban, Gods and Monsters néven került bejelentésre. Azóta szinte el is felejtettük, de az idei Ubisoft Forward gálán hosszú várakozás után megkapta hivatalos megjelenési dátumát. Felkaptuk rá a fejünket, de a stúdió idei kasszasiker címei között nem sok figyelem jutott neki, így nem is igazán tudtuk, mire számítsunk a játékkal kapcsolatban. Ha ti sem tudtátok hová tenni a különös projektet, segítünk, ugyanis megnéztük, mit is tud a Ubisoft mitologikus kalandja.

A történet szerint Typhon, a görög mitológia egyik legveszedelmesebb alakja megunja az istenek uralmát, és megszállja lakhelyüket, átkot szórva minden isteni lényre. Egy hajótörést szenvedett harcos, nevezetesen Fenyx, pont ezt követően sodródik partra az istenségek szigetén, és ha már így alakult, vállalkozik a feladatra, hogy felszabadítsa a mitikus világ urait és véget vessen Typhon zsarnokságának. A kezdő képsorokat követően meg kell alkotnunk karakterünket, habár a lehetőségek tárháza erősen véges, lényegében csak Fenyx nemét választhatjuk meg, és néhány apró dolgot változtathatunk a hérosz arcán. Lehetőségünk lesz Story nehézségen is nekikezdeni az utazásnak, ez azoknak a játékosoknak ajánlott, akik csak meg szeretnék ismeri a végkifejletet, mindenféle kihívás nélkül.

A történet két legerősebb pontja maga Fenyx, valamint a szenzációs történetmesélés. Laza, vakmerő stílusa, pazar mozdulatsorai és nemes indítékai egy kifejezetten szimpatikus karakterré varázsolják a főhőst, akivel szívesen hadba vonul a játékos. A hőssé lett harcos történetét nem kisebb mesélő, mint Prometheus regéli el, méghozzá magának Zeus főistennek. Kettejük beszélgetéséből formálódik a narratíva, és a két szereplő csodásan egészíti ki egymást. Prometheus színpadias szónoklatát Zeus kétkedő, szurkálódó sorai ellensúlyozzák, és az eredmény egy olyan, egyszerre epikus és humoros elegy, amin sokszor hangosan felnevettem.

A fő szál felgöngyölítéséhez nagyjából 25 órára lesz szükségünk, azonban ezzel közel sem fogyott ki a teendőink listája. Rengeteg mellékküldetés, az istenek által kitűzött próbatételek és a világban elszórt kisebb tevékenységek a stáblista után is várni fognak ránk. Ezek között találunk logikai játékoktól kezdve emlékezetből lejátszandó dallamokig mindenfélét, tehát a változatosságra ilyen téren nem lehet panasz. Aki elkötelezi magát a 100%-os teljesítésre, nagyjából 60 órányi kalandozást tervezzen be az ünnepi szünetre.

A fejlesztők már be is jelentették, hogy három kiegészítő fog érkezni a jövőben az alapjátékhoz. Mindegyik történetközpontú lesz, és érdemben fogja bővíteni a játék világát, úgyhogy ha kedveltétek az alapművet, érdemes lehet beruházni a szezonbérletre is, hogy még tovább tartson a móka.

A játékmenet összességében remekül működik, csak sajnos nem nagyon rendelkezik egyedi elemekkel. Jó érzékkel építi be az Assassin’s Creed Odyssey és a The Legend of Zelda: Breath of The Wild bejáratott mechanikáit, de az összkép inkább tűnik egy, a két játékból összeollózott mutatványnak, mint egy gondosan felépített koncepciónak. Megjelenik a főzés, az állóképesség csík, amit szinte minden erőfeszítést igénylő tevékenységnél számításba kell vennünk, és a siklóernyő is. Ezek a Zelda részéről, a fejlődési és eszközkezelési felület, lényegében a teljes harcrendszerrel, pedig szinte egy az egyben az Odyssey sajátsága. Ugyanaz a stúdió áll az Immortals és az Odyssey mögött, ez talán megmagyarázza a dolgot, de attól még nem túl elegáns a megoldás. Ez leírva nem mutat túl jól, és az említett két játékot behatóan ismerő játékosként néha kifejezetten kínosnak éreztem a „kölcsönzést”, de mint feljebb említettem, legalább gördülékenyen működik a létrehozott mix.

Azt azonban nem lehet elvitatni a fejlesztők csapatától, hogy mesterien dolgozzák fel az ókori világ témáját. A mitologikus utalásokkal teletűzdelt, csodálatosan berendezett, kellően tágas játékbeli világ hibátlan hangulatot áraszt. Nagyszerűen sikerült eltalálni a középutat a hatalmas és emberfeletti erővel bíró karakterek és a nagyon is emberi és vicces, ezt feloldó tálalás között. Az igényes kidolgozottság az ellenfelekről is elmondható, ugyanis szinte minden számottevő mitikus lény a vesztünkre fog törni. Gorgonok, kentaurok és hárpiák is szép számmal vannak jelen, és ezek csak az alapvető ellenfelek, a bossharcok személyeit nem szeretném előre lelőni. Kissé sajnálatos, hogy ennyi energiát fektettek az ellenséges erők kidolgozásába, de végül nem sikerült kellő mértékben feltölteni velük a világot. Sokféle veszély vár ránk ugyan, de gyakran több száz méteren át is sétálnom kellett, hogy szemben találjam magam velük. Sokszor az üres mezőket fogjuk róni, ami kissé beárnyékolja az egyébként rendkívül gondos tervezést.

A látványra igazából nem lehet panasz, ugyanis ez a könnyedebb, rajzfilmszerű grafika rengeteg előnnyel jár. Egyrészt kevésbé erőteljes hardvert igényel, másrészt nyit a fiatalabb közönség felé, és igazából a humoros tálaláshoz és a kissé leegyszerűsített kezelőfelülethez is tökéletesen illik. Olykor elnagyoltnak hathat néhány textúra, de ha nem kritikus szemmel vizsgáljuk a vidéket, aligha fogunk belefutni ilyesmibe.

Hangok terén ütközik ki a játék egyik legnagyobb gyengesége. A szinkron sajnos messze áll az igényestől, és ez rányomja a bélyegét a narrációra, a karakterekre és az átvezetőkre egyaránt. A szereplőkhöz abszolút nem illenek a tónusok, a hangsúlyt teljesen véletlenszerűen változtatják a színészek, és gyakran a szájmozgást sem követik az elhangzottak. Ez a legizgalmasabb helyzetből is könnyen ki tudott zökkenteni, ami azért különösen kínos, mert az egyébként remek stílusban tálalt történetmesélést is magával rántja. A zenéket és az effekteket tekintve már nincs ilyen nagy baj, remek aláfestő dallamok kísérik majd utunkat, a csaták zajai pedig sokat adnak hozzá az élményhez.

VÉGSZÓ

Az Immortals Fenyx Rising értékelése nem könnyű feladat. Összességében egy remek, szerethető játék, amin látszik, hogy odaadással dolgoztak rajta, valamint kellő időt és erőforrást szántak rá a fejlesztői. Ennek ellenére az összkép… kevés. Nagyságrendekkel jobb játékokat találni mind az Immortals műfajában, mind tematikájában, és túl sokat merít az elmúlt évek nagy címeiből ahhoz, hogy ezek fölé lehessen sorolni. Ideális választás lehet, ha sajnáljuk a 100+ órányi időt és a komoly elköteleződést a nagyobb szerepjátékokra, illetve a fiatalabbak számára talán könnyebben fogyasztható, mint a mintának tekintett játékok. Ha a fenti esetek valamelyike fennáll, akkor ajánlott a program, azonban ha megfordult már a kezetekben az Assassin’s Creed Odyssey vagy a Breath of The Wild, nem sok újdonságot fog nyújtani.

Az Immortals: Fenyx Rising december 3-tól kapható PC-re, Xbox One és Xbox Series S/X konzolokra, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re, valamint Nintendo Switchre. A teszt a PlayStation 4 változat alapján készült.

Még több a témában...

Nem is olyan sokára érkezhet a Death Stranding Extended változata

Héja Szabolcs

Bemutatták az új Aliens játékot

Héja Szabolcs

BEMUTATÓ: Roller Champions béta

Héja Szabolcs