Game from Wide Screen
Image default
Nintendo PlayStation Xbox

JÁTÉKBEMUTATÓ: Bad North / Kingdom Two Crowns

Az RTS játékok szerelmeseinek remek elfoglaltságot találtunk az ünnepekre.

Az RTS játékok szerelmeseinek remek elfoglaltságot találtunk az ünnepekre.

Két picit régebbi játékot fogunk az alábbiakban bemutatni (no annyira azért nem, mindkettő legfeljebb egy éves), amelyek számos ponton mutatnak közös vonásokat. Akkor soroljuk: mindkettő indie kategóriában indul, vagyis kis csapat csinálta kevés költségvetésből. A vizualitást tekintve inkább az aranyos megközelítést favorizálták, sem mint a szuper élethű 3D-t csilivili effektekkel. Műfajukat tekintve mindkettő RTS (de egyik sem a megszokott formában) és ugyanabból az istállóból származnak – kiadójuk a Raw Fury. Minden létező platformra megjelentek, így legyen bármilyen masinánk jelen generációban, elérhetők lesznek számodra. S van még egy nem elhanyagolható jellemző: eszméletlen jó szórakozást nyújtanak, egy játéknál pedig ez az egyik legfőbb szempont.

Bad North

A vikingek idején járunk, ám nem ők lesznek kalandjaink főszereplői, hanem éppen ellenkezőleg: az ő támadásaik keserítik majd meg az életünket. Egy idilli kis szigetekből álló királyság hadseregét irányítjuk, s feladatunk hogy megvédjük a földünket. Kicsit tehát ellentétes a dolog, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A kampány térképen szigetről szigetre haladhatunk ugyanis, de mindegyiken mi leszünk a védekező fél – a barbárok jönnek, mi pedig megpróbáljuk állni a sarat.

És a háttér tényleg ennyi, klasszikus értelemben vett sztori nincs (sajnos, mert ez tudna adni a hangulathoz). Minden sziget teljesen egyedi és véletlenszerűen generált, tehát ha újra kell kezdenünk a játékot (s kell majd, de erről picit később), akkor teljesen új élményt kapunk. A grafika hihetetlenül bájos, kis lemmingszerű figurákból álló squadokat irányíthatunk. Szám szerint éppen kettővel kezdünk, akiket hamar szakirányba terelhetünk. Három közül választhatunk: lehet belőlük a sima kardos (Infantry), a dárdás/lándzsás (Pike) és a támogatásnak kiváló íjász (Archer). Mindezt mi dönthetjük el, amint megfelelő mennyiségű aranyat gyűjtünk, ez pedig az egyes helyszínek megvédése után jár (azon belül is úgy, hogy konkrétan hány ház áll a szigeten).

Ahogy haladunk előre, bővül majd a csapataink száma is (de maximum négynél megáll), illetve különféle skilleket is szerezhetnek. A pályákon belül van lehetőség a squadjaink bővítésére, ha már sokan meghaltak belőlük, de ez rengeteg időbe kerül így csak szükség esetén alkalmazzuk, vagy ha nincs más megoldás. S nagyjából tényleg ennyi, mint látható a játékmenet nincs nagyon túlbonyolítva, ezáltal könnyen elkezdhető, a menetek pedig rövidek (majdnem mint egy mobiljátékban). A betanulás íve teljesen jó, a játék addiktív, ám sajnos kissé paradox módon árnyoldala is van az eddig elhangzottaknak: egy idő után kissé monotonná válik az élmény, hogy minden szigeten ugyanazt csináljuk.

Persze a feladat nehezedik, mert egyre nehezebbek az ellenfelek (akik velünk együtt szintén fejlődnek), de a harc és a játékmenet egy idő után nem tud új elemeket mutatni. Elengedhetetlenül eljön az az időszak, amikor az ellenfél már nagyon tápos és ha nem figyelünk, egységeket is veszíthetünk. Ez azért baj, mert ha megtörténik, őket már nem támaszthatjuk fel és pótolni is csak megfelelő arany árán tudjuk őket (no meg persze az új egységet újra nulláról fel kell fejleszteni). Ha minden egységünk meghal, akkor pedig nem marad más hátra, mint a teljes újrakezdés.

Az egyes szigetek grafikája valóban nem nagyon különbözik, a random generált helyszínek azért ugyanolyan elemekből építkeznek. A változatosságot a napszakok és a különféle időjárási elemek hozzák. Van eső, erős szél és ezek valamennyire a harcokat is befolyásolják. A szigetek mérete is változik idővel és a szintkülönbségek egy idő után stratégiai fontosságúak lesznek.

Ami sokszor hiányzott, az az időgyorsítás lehetősége. Néha frusztráló kivárni, míg a támadók hajójukkal elérik a partjainkat, ilyenkor szívesen alkalmaztam volna. A másik oldalról viszont pause sincs, ami a stratégiáknál megszokott, ám a parancsok kiadásánál van egy automatikus lassítás, ami talán nem is indokolja az utóbbi feature meglétét.

Összességében egy nagyon bájos kis RTS-t kapunk ha beruházunk a Bad Northba, amit talán csak azért nem ajánlanék a (nagyon) fiatal korosztálynak, mert emellett igen véres is. A grafika egyszerűsége folytán nem kell nagy brutalitásra számítani (gyakorlatilag pálcikaemberek verekednek), de egy-egy pálya végén már nem a fű és fák zöld színe lesz a domináns a képernyőn, hanem a vörös.

Kingdom Two Crowns

A Kingdom játékok története picit régebbre nyúlik vissza, egész pontosan 2015-re. Szép lassan minden platformra kijött, sőt van ahol egyből a kibővített változat (New Lands), ám végül tavaly jelent meg a most ismertetésre kerülő folytatás, ami inkább az alapötlet még tovább turbózása és új grafikai contenttel, settinggel való feltöltése (ugyanis ha akarjuk immár feudális japán körítéssel is indíthatjuk a kalandot).

A játék első látásra inkább tűnik valamiféle platform, ügyességi cuccnak, a retróra hajazó oldalnézetes pixelgrafikájával. Aztán azt gondolhatnánk, hogy kalandjáték, de nem. Vérbeli RTS-sel állunk szemben, noha kevesen alkalmazták még ezt a nézetet a műfajban. Egy ismeretlen középkori birodalom királyát vagy királynőjét alakítjuk (véletlenszerűen dől el), aki naphosszat csak lovagol és le sem száll a nyeregből. No de tényleg: a feladatunk “mindössze” annyi, hogy jobbra-balra galoppozunk és a megfelelő helyeken kiadjuk a (remélhetőleg) jó parancsokat.

Mint máshol (például az előző játéknál) is, mindennek alapja a pénz. Jártunkban-keltünkben találhatunk a birodalom pontjain ládikákban, vagy egyéb helyeken aranytallérokat, amelyekből a saját területünkön építkezésbe foghatunk. Őrtornyokat, védőfalakat húzhatunk fel, valamint magát a tábort is fejleszthetjük. Mindehhez persze humán erőforrás is szükségeltetik, őket szintén az erdőkben kolbászolva szerezhetjük be, egy-egy csábító aranytallér hanyag odadobásával. A felbérelt emberből aztán az alapján lesz építő, vagy katona, hogy kalapácsot, vagy íjat adunk a kezébe (ezeket külön meg kell venni nekik). Persze később, ahogy nyitjuk meg a lehetőségeket, lesznek más fegyverek és “szakmák” is, de nem lőném le a poént.

S hogy miért kell a nagy védekezés, meg fegyverkezés? Természetesen itt is vannak ellenfelek, mindenféle titokzatos csuklyás népek, akiknek az aranyunkra fáj a foguk. Jellemzően csak éjjel jönnek elő, de akkor néha nagyobb hordákban is. Ha pedig már nincs mit elvinni, akkor a koronánkkal is beérik, ami nagyon rossz hír, mert ha ezt is elveszítjük, akkor jön az elkerülhetetlen game over. Szerencsére ebben a (harmadik) iterációban már nem legelölről kell újrakezdeni, csak azt a szigetet/birodalmat, amit éppen játszottunk. Több világ van ugyanis és ezek között hajóval tudunk közlekedni.

A játék alapvetően nehéz, de ha megértjük a játékmechanikát, hogy honnan szerezhetünk pénzt (állatok levadászása, kereskedő elküldése a szomszédos táborokba, stb.), akkor már haladni fogunk. Az új rész ráadásul a co-op játékmódot is támogatja (vízszintesen van elosztva a képernyő) és így már tényleg sokkal jobban boldogulhatunk, ha le vannak osztva a feladatok (egyikünk építkezik, a másik felfedez). PS4-en és Xboxon akár online is élvezhetjük mindezt, Switchen sajnos csak a helyi többjátékos mód támogatott.

Elsősorban azok fogják kedvelni a játékot, akiktől nem áll távol a minimalista stílus. Mindez nem csak a grafikában, hanem a játékmenetben is megmutatkozik. Nincs nagyon UI, annak ellenére hogy van egy minimális tutorial, semmi nincs a szánkba rágva, “saját kárán tanul az ember” alapon nekünk kell felfedeznünk a világot és hogy mit hol érdemes csinálni, hogy jobban boldoguljunk. A türelem tehát nem csak erény ebben az esetben, hanem szükséges hozzávaló is a játékos részéről. Ha viszont megvan, valószínűleg remekül fog szórakozni.

A két játék egyértelműen azoknak szól, akik szeretik a stratégiai játékokat, de nem csak azoknak, akik profik benne. A pofon egyszerű irányítás és a nem annyira mély (ám annál taktikusabb) játékmenet ugyanis a casual játékosokat is bevonzhatja, különösen a Bad North a rövid, gyors lefolyású pályáival. Azt nem állítom, hogy bármelyik játék könnyű volna, sőt. Viszont aki kellőképp türelmes és képes tanulni a hibáiból, az boldogulni fog mélyebb stratégiai ismeretek nélkül is. Mindkét játék egy ideje a piacon van (épp ezért a külön, pontszámos értékeléstől most el is tekintenénk), ami viszont igen jól jön az árazást tekintve. Számos akció résztvevője ugyanis mindkét cím, sőt megint csak a Bad Northot tudjuk emlegetni, miszerint volt már ingyenes ajánlat is az Epic Game Store kínálatában. Karácsony közeledtével remek, hosszú szórakozást nyújthatnak a családi programok mellé és mindezt egy pizza áráért.

Még több a témában...

Jövőre érkezik a Zelda Breath of The Wild folytatása!

Héja Szabolcs

[E3 2021] Ez történt az idei Ubisoft Forward keretei között

Héja Szabolcs

Mit tudhattunk meg a titokzatos Elden Ring kapcsán?

Héja Szabolcs